Kárpátiával – „K”.

A Kárpátia „elő-zenekaraként” is járjuk az országot, noha ilyenkor csak ketten vagyunk a színpadon, mivel ez egy fél-playback produkció.
Bevallom, ennek a megoldásnak van egy nagyon kényelmes oldala:
Az elmúlt 3 év során szültem két gyereket, s bizony –amíg ennyire kicsik-, olykor még néhány órára is nehéz megválni a kisbabáktól. Így viszont, az ország legtávolabbi pontjáról is hazaérek hozzájuk maximum éjfélre.
Nem beszélve arról, hogy – köszönet Petrás Janinak ezért- milyen sok helyen játszhatjuk, sok embernek a dalainkat! Kárpátiára nagyon sokan járnak. A hangulat fergeteges, a közönség lelkes és befogadó. Énekelni meg amúgy is nagyon szeretek!


Egyébként a feladat korántsem egyszerű: ötven percig „elszórakoztatni” egy teli sportcsarnokot úgy, hogy csak az ének és a billentyű élő, a dob-basszusgitár-gitár felvételről szól…pódium műfaj. Minden rezdülés látszódik és hallatszódik. Ilyenkor kicsit többet konferálok a dalok között, mint a zenekari verziónál. Élvezetes –jó iskola!-, és igazából csak egyet szoktam sajnálni: hogy a dob-basszusgitár-gitár mindig ugyanazt játssza…