Hogy mondjam el?
Zene: Papp Gyula
Szöveg: Sárdy Barbara

Csúszik az út, helyben járok.
Sietnék, de koncentrálok
múltra,
az útra,
hogy átölelnél újra.

Csúszik az út. Ne kapkodjék,
kapjon el, mert kapaszkodnék
magasan,
sárosan,
rémesen álmosan!

Hány vágy zakatol, a vonaton, monoton…
Hova is utazom?
Hány csepp eső mossa a találkozást, meg a búcsút! - nézem az ablakon.
Hová tartozom?

Hogy mondjam el?
Tetten értem a szemedben, hogy tűzben égtem.
Hogy mondjam el?
Még mindig érdekel.
Hogy mondjam el?
Nehéz teher. Csorba ne essen a büszkeségen!
Hogy mondjam el? Hogy mondjam el?

Csúszik az út –mozgólépcső.
Visszafutnék, de már késő
félnem,
vagy kérnem,
hogy tartsál féken.

Csúszik az út. Merre menjek?
Nagy a város. Kit szeressek
ma éjjel,
ha mégsem
jönnél el értem?

Hány vágy zakatol…

Hogy mondjam el? Tetten értem…

Kórus: Hogy mondjam el, hogy tetten érten tűzben égtem,
hogy mondjam el?
            Hogy mondjam el, hogy nehéz teher a büszkeségem,
hogy mondjam el?

            Hogy mondjam el, hogy teljesen, teljesen, teljesen…odavagyok érted teljesen?!
Hogy mondjam el?




Pappararara

Zene:Bese Csaba, Kiss Zoltán, Sárdy Barbara
Szöveg: Sárdy Barbara

Föl-, fölfokoznám
azt a szenvedélyt, amit érzek.
Tegyél úgy, mintha benned is
én okoznám az egészet!
„Hasonló örül a hasonlónak” -
bortól a porba hull-,
de lámpalázasak másnap a bátrak józanul!

Pappararara…
Én nem panaszkodom.
Pappararara…
Eltitkolom.

Föl-, fölpofoznám
magam a padlóról - ha értesz-;
azoktól, akik lenéztek,
már részeg az enyészet.
Elegem lett abból, hogy csak
nyelem a bánatom
és a könnyed - mint a tenger- sós a torkomon.

Pappararara…
Én nem panaszkodom.
Pappararara…
Elhallgatom/ Csak dúdolom /Eltitkolom.




Lefolyik a csatornán
Zene:  Bese Csaba, Kiss Zoltán, Papp Gyula, Sárdy Barbara
Szöveg: Sárdy Barbara

Ugye te vagy az a szerencsés?
Ugye te vagy az a világszám?
Most kezdődik a vetítés,
holnapra lefolyik a csatornán,
át a városon,
ömlik a mutatvány.

Kérődzik a magány
(rámászik a tömegre).
Tapogatózik a sötétben mindenki:
önmagát keresve
tudni szeretné,
hogy mit is szeretne?

Senkivel se’ cserélek,
hiszen csak ülök és megélek.
Lefolyik a csatornán,
amiről beszélek.

Mi tesz a sugárzás? Sokat ígér!
Valaki játszik a szavakkal.
Vigyázz, mert leadnak egy sorozatot
és akkor nincs aki vígasztal,
amíg várod a folytatást:
nesze, egy adaggal!

Közös érzés –közös üzlet.
Magamban számolom a perceket.
Folyik a csatornán, az a sok tehetség,
akit félreértenek.
Egy percig még.
De kinek éri meg?

Senkivel se’ cserélek…
 
Lefolyik a csatornán
és azt mondja, hogy értem fárad.
Mióta ott ugat a tévében,
a csodájára járnak.
Pörög a filmeken,
dől a világnak. 

Legyen ez az utol-show!
vagy meddig kell még néznem,
hogy nem az üldözött
az áldozat, most éppen?
Sikeres a „kisember”,
ahogy a mesében.

Senkivel se’ cserélek…




Vallomás
Zene: Barta Tamás
Szöveg: Adamis Anna

Előbb lépnek el a hegyek,
Előbb szólnak rád a kövek,
Előbb megy vissza a folyó,
Mint téged elér egy szó.
Előbb téved el egy madár,
Mint még egyszer, aki végre rád talált.

Az vagy nekem mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó.

Előbb fagynak meg a szavak,
Előbb csalhatod meg magad,
Előbb felejted el nevem,
Mint elengedném két kezed,
Előbb ne lássam az eget,
Mint, hogy elfordítod tőlem léptedet.

Az vagy nekem, mint földnek az ég,
Az vagy nekem, mint égnek a kék,
Az vagy nekem, mint télnek a hó,
Az vagy nekem, mint csendnek a szó




De Sade
Zene: Papp Gyula
Szöveg: Sárdy Barbara

Ezer fegyvert fognak rám,
egy-kettő ha eltalál,
ezer sebből vérzik már a szívem.

Aki gyenge, sorban a falhoz áll,
becsukott szemmel várva-vár
a csodára, de megszöknek a pénzzel.

Csak a félelem hozza színre
a látszatot –mintha élne-,
vagy felébredt egy rosszálom talán?

Ferde felhő bukott le mára.
Na, milyen utókor dönti ágyba
a túlélőt, aki nézte, de mégse látta?

Tátod a szád
és botlasz a küszöbben.
Tartod a szád,
vagy szádra tartják különben!
Tátod a szád
az égre, ha eső esik…
Tartsd a szád, tartsd a szád,
mert felkopik, meg elköpik és befogják
a szád, a szád, a szád, a szád…De Sade!